Huszár Boglárka - Bogart
A képzőművészet mindig jelen volt családunkban, mert velünk élt Győri otthonunkban a nagyapám, aki a képzőművészet mellett a zenében is otthonosan mozgott. A festmények, szobrok között természetes volt hogy az én életem is az alkotásról, a kreativitásról fog szólni. Legkedvesebb emlékeim egyike, hogy a nagyapámmal minden nyáron felutaztunk Budapestre, és együtt végigjártuk a nagy múzeumokat. Sosem untam a történeteit hallgatni. Sétáink közben csodálattal néztem az Andrássy úti egyetem fekete falait, azzal a magabiztossággal, hogy egyszer majd én is ott tanulhatok. Sajnos nem így történt, de a művészet szeretete nem szűnt meg bennem.
Textiliparon végeztem a főiskolát, mégis egy szerencsés véletlennek köszönhetően restaurátorként kezdtem el dolgozni. A Műemlékvédelemnél templomok fából készült berendezési tárgyait: oltárokat, szószékeket és kazettás mennyezeteket állítottunk helyre. Végzettségem hiányát hamar pótolta a munka iránti szeretetem, lelkesedésem és az alkotáshoz való vonzódásom. Autodidakta módon ismerkedtem az olajfestés rejtelmeivel, végül a fotózás is belopódzott az életembe, és ez a szerelem a mai napig tart. Szerencsés vagyok, hogy olyan dolgokkal foglalkozhatok, amelyek örömet okoznak. Minden szenvedélyemnek hódolhatok a mai napig.
